Kérdések és válaszok a migrációs és menekültügyi paktumról

A Bizottság 2020 szeptemberében terjesztette elő a migrációs és menekültügyi paktumot (a továbbiakban: a paktum). A nem jogalkotási kezdeményezések mellett a paktum új lendületet ad a migráció kezelésének. Több mint három évvel később az Európai Parlament és a Tanács jelentős mérföldkőként politikai megállapodásra jutott 5 kulcsfontosságú kérdésben. Az Európai Parlament mostanra összesen 10 új jogalkotási szöveget fogadott el. A reformok együttesen új jogi alapot teremtenek a migráció méltányosabb és hatékonyabb kezeléséhez. Megállapodás született a következő, egymással összefüggő jogszabályokról:

Két jogalkotási javaslat elfogadása még várat magára:

^{[1] A politikai megállapodás 2023 decemberében jött létre.}

^{[2] A politikai megállapodás 2021 májusában jött létre. A felülvizsgált irányelv 2021. november 27-én lépett hatályba.}

Az előszűrésről szóló rendelet egységes szabályokat állapít meg az EU számára azzal a céllal, hogy a területre illegálisan belépő személyeket személyazonossági, biztonsági, egészségügyi és kiszolgáltatottsági ellenőrzésnek vessék alá, és a megfelelő eljárás (a határon folytatott eljárás, rendes menekültügyi eljárás vagy visszaküldési eljárás) felé tereljék őket. Az előszűrés azokra a schengeni térségen belüli személyekre is vonatkozik, akik elkerülték volna a külső határokon esedékes ellenőrzéseket.

A tagállami hatóságoknak kötelező előzetes egészségügyi és kiszolgáltatottsági ellenőrzéseket, valamint személyazonossági és biztonsági ellenőrzéseket kell végezniük minden olyan nem uniós állampolgáron, aki illegálisan lépi át az EU határait, ha elfogják őket a külső határokon vagy az adott területen. Ezt korlátozott időn belül meg kell tenni: a külső határokon történő előszűrésre 7 napon belül, a területen belüli előszűrésre pedig 3 napon belül kell sort keríteni. Ez az előszűrés erősíteni fogja a schengeni térség biztonságát, mivel gondoskodik arról, hogy az előszűrt irreguláris migránsok ne jelentsenek veszélyt a belső biztonságra. Hozzájárulnak továbbá a közegészség védelméhez, valamint ahhoz, hogy sürgős vagy alapvető szükséglet esetén a migránsok ellátásban részesülhessenek.

A végrehajtás előkészítő munkálatai már most megkezdődnek: a tagállamok létrehozzák a szükséges infrastruktúrát, beszerzik a szükséges berendezéseket, és kiigazítják meglévő szabályaikat. Ezt a rendeletet valamennyi schengeni államra alkalmazni kell, azaz Írország kivételével valamennyi uniós tagállamra, valamint a négy schengeni társult országra, nevezetesen Norvégiára, Liechtensteinre, Svájcra és Izlandra.

Az új Eurodac-rendelet kibővíti az EU személyazonosító adatbázisát, támogatja a hatóságokat az irreguláris migráció kezelésében, a szabálytalan továbbutazások nyomon követésében és az irreguláris migránsok visszaküldésének javításában.

A tagállamok kötelesek lesznek regisztrálni az Eurodac adatbázisban a következő kategóriákba tartozó személyeket:  menedékkérők; az EU külső határát illegálisan átlépő személyek; kutatási-mentési műveletet követően partra szállított, valamint valamely tagállam területén illegálisan tartózkodó személyek; az áttelepítési rendelet alapján befogadási eljárás céljából nyilvántartásba vett személyek; nemzeti rendszer keretében áttelepített személyek; és átmeneti védelemben részesülő személyek. Ez megkönnyíti az egyének azonosítását, és több információt nyújt a hatóságoknak, ami lehetővé teszi a menekültügyi eljárások felgyorsítását és a szabálytalan továbbutazások jobb felderítését.

Az előszűrést követően – amennyiben egy személy menedékjog iránti kérelmet nyújt be –, kérelmét a határon folytatott eljárás keretében kell megvizsgálni. A határon folytatott eljárás a gyorsított menekültügyi eljárás egyik típusa.

A határon folytatott eljárást a jogszabályokban szigorúan meghatározott, korlátozott számú olyan esetre kell alkalmazni, amikor a kérelmező olyan ország állampolgára, ahol a nemzetközi védelem tekintetében alacsony az elismerési arány; vagy félrevezeti a hatóságokat; vagy veszélyt jelent a nemzetbiztonságra. A többiek esetében a rendes menekültügyi eljárást kell alkalmazni.

A határon folytatott eljárás korlátozott időtartamra alkalmazandó. Csak 12 hétig (3 hónapig) tarthat. Ez az időtartam 16 hétre meghosszabbítható, ha a kérelmezőt egy másik tagállamba helyezik át. Ez elegendő időt biztosít az olyan esetek megfelelő értékelésére, amelyek elvileg nem összetettek, biztosítva, hogy a tartózkodásra nem jogosult személyeket gyorsabban és méltóságteljesen vissza lehessen küldeni. A határon folytatott eljárás azonban nem alkalmazható, vagy annak alkalmazását meg kell szüntetni, ha a hatóság az állítás vizsgálata során úgy ítéli meg, hogy az ügy túl bonyolult vagy valószínűsíthetően megalapozott.

Ha e 12–16 héten belül nem születik döntés, a kérelmezőket a rendes menekültügyi eljárás alá vonják, és engedélyezik a tagállam területére való belépést.

Amennyiben egy kérelmet a határon folytatott menekültügyi eljárás során elutasítanak, a harmadik országbeli állampolgárt a határon folytatott visszaküldési eljárás alá helyezik. Ez az eljárás legfeljebb 12 hetet vehet igénybe az EU-ban való tartózkodásra nem jogosult személyek gyors visszaküldése érdekében.

A határon folytatott eljárás során minden szükséges biztosítékot és garanciát alkalmazni kell.

Megfelelő befogadókapacitást kell biztosítani: a reform biztosítja, hogy ne legyen túlzsúfoltság. Bevezeti a „megfelelő kapacitás” fogalmát annak érdekében, hogy a határon folytatott eljárás kezelhetővé váljon azáltal, hogy kiszámíthatóságot biztosít a hatóságok számára. Minden tagállamnak kapacitással kell rendelkeznie arra, hogy az eljárások időtartama alatt megfelelő feltételek mellett befogadjon bizonyos számú menedékkérőt. Egy adott tagállam megfelelő kapacitásának elérésekor az érintett tagállam a továbbiakban nem köteles további személyeket bevonni a határon folytatott eljárásba; ehelyett a tagállam a kérelmezőket a területén belül gyorsított eljárás alá vonhatja.

A „megfelelő kapacitás” fogalma megköveteli, hogy a tagállamok létrehozzák a befogadókapacitást és az emberi erőforrásokat – beleértve a jól képzett személyzetet is –, amelyek egy adott pillanatban meghatározott számú kérelem megvizsgálásához és a kiutasítási határozatok végrehajtásához szükségesek.

Noha a határon folytatott eljárást rendszerint a határon vagy a tranzitzónákban kell lefolytatni, a tagállamok rugalmasan hajthatják végre a határon folytatott eljárást a területükön található helyszíneken.

Az alapvető jogokat mindig tiszteletben kell tartani. Az Európai Unió Alapjogi Chartája akkor alkalmazandó, amikor a tagállamok végrehajtják az uniós jogot. Az EUAA és a Bizottság különös figyelmet fog fordítani a határon folytatott eljárás feltételeire. Szükség esetén a Bizottság felkérheti az EUAA-t, hogy az Ügynökség új nyomonkövetési mechanizmusa keretében végezzen eseti nyomon követést. Amennyiben a kiskorúakra és családtagjaikra vonatkozó befogadási feltételek nem megfelelőek, a Bizottság ajánlása alapján fel kell függeszteni a kiskorúakat nevelő családokra vonatkozó, határon folytatott eljárást.

Még a jól előkészített rendszereknek is rendelkezniük kell a rendkívüli helyzetek – például válságok vagy vis maior – kezelésére szolgáló kerettel. A válsághelyzetek és vis maior helyzetek kezeléséről szóló rendelet stabil és kiszámítható uniós szintű keretet bocsát rendelkezésre a válsághelyzetek vagy vis maior helyzetek kezeléséhez egy megerősített szolidaritási elemmel, amely biztosítja az érintett tagállamok valamennyi szükségletének kielégítését, valamint eljárási eltéréseket szolgáltat a tagállamok számára.

Eltérésekről is rendelkezik konkrétan a migráció eszközként való felhasználása elleni fellépés érdekében, stabil és célzott eszközöket biztosítva a tagállamok számára külső határaink védelméhez, biztosítva egyúttal a menedékjoghoz való hozzáférést és az alapvető jogok tiszteletben tartását.

A menekültügyi eljárásról szóló rendelet egyértelmű és szigorú szabályokat vezet be a kérelmezők menekültügyi eljárás során fennálló kötelezettségeire vonatkozóan: a kérelem nyilvántartásba vételéhez megadandó információk (beleértve az Eurodac adatbázisban való nyilvántartásba vételhez szükséges biometrikus adatokat is); arra vonatkozó kötelezettség, hogy kérelmüket a nyilvántartásba vételtől számított 21 éven belül nyújtsák be; a meghallgatásokon való részvétel kötelezettsége; azon tagállam területén kell maradniuk, ahol a menekültügyi és migrációkezelési rendelettel összhangban feltehetően tartózkodniuk kell; együttműködési kötelezettség a hatóságokkal az eljárás valamennyi szakaszában.

E kötelezettségek be nem tartása súlyos következményekkel jár, különösen azzal, hogy a hatóságok bizonyos esetekben a kérelmet hallgatólagosan visszavontnak tekinthetik.

Kibővült annak alkalmazási köre, hogy mi tekintendő ismételt kérelemnek: a menekültügyi eljárásról szóló rendelet értelmében ismételt kérelemnek kell tekinteni a bármely tagállamban (tehát nem csak ugyanabban tagállamban, ahogy a jelenlegi szabályok előírják) azt követően benyújtott kérelmet, hogy a korábbi kérelemre vonatkozó határozat jogerőre emelkedett. Ha egy ilyen kérelem nem tartalmaz új elemet, azt mint elfogadhatatlant el kell utasítani; amennyiben vannak új elemek, azokat gyorsított eljárás (vagy opcionálisan a határon folytatott eljárás) keretében kell kezelni. Végezetül, meg kell említeni a tartózkodási jogosultság alóli kivételeket az eljárás adminisztratív szakaszában és az ismételt kérelmekre vonatkozó fellebbezés során.

A reform új biztosítékokat teremt a menedékkérők és a kiszolgáltatott személyek, különösen a kiskorúak és a gyermekes családok számára. Ingyenes jogi tanácsadást vezet be az összes kérelmező számára valamennyi menekültügyi eljárásban, beleértve a felelősség meghatározására irányuló eljárást is, és megerősíti a tájékoztatáshoz való jogokat.

Ez konkrétan az alábbiakat jelenti:

• A kérelmezők új és megerősített tájékoztatáshoz való jogai valamennyi új jogalkotási aktusban, hogy megérthessék jogaikat, kötelezettségeiket és a kötelezettségeiknek való meg nem felelés következményeit.
• A tájékoztatáshoz való jogot az eljárás adminisztratív szakaszában valamennyi menedékkérő számára biztosított ingyenes jogi tanácsadáshoz való új jog támasztja alá. Ez valamennyi eljárásra vonatkozik, beleértve a határon folytatott eljárást és a menedékjog iránti kérelemért való tagállami felelősség meghatározására irányuló eljárást is. A fellebbezési szakaszban valamennyi kérelmező továbbra is jogosult ügyvédi segítségre és képviseletre.
• A kiszolgáltatottságok és a különleges eljárási igények korábbi azonosítása.
• Új garanciák kiskorúak számára: az életkor-meghatározás multidiszciplináris megközelítésére vonatkozó kötelezettség (a pszichológusok, gyermekorvosok, szociális munkások stb. bevonásával) a tolakodó orvosi vizsgálatok alkalmazásának minimalizálása érdekében, amelyek csak akkor alkalmazhatók, ha az első multidiszciplináris értékelés nem meggyőző; új kötelezettségek a paktum valamennyi eszközében annak biztosítására, hogy minden kísérő nélküli kiskorú számára gyorsan kijelöljenek egy képviselőt, aki gondoskodik a gyermek érdekeiről, többek között a jóllétéről is (azonnali ideiglenes képviselő, még akkor is, ha a kiskorú nem kér menedékjogot, és állandó képviselő a kérelem benyújtásától számított 15 napon belül, arány: 1 képviselő 30 kísérő nélküli kiskorúra); új rendelkezések a gyermekek eltűnésének megelőzésére (ujjlenyomat 6 éves kortól). Az oktatáshoz való hozzáférést a lehető leghamarabb, de legkésőbb a kérelem benyújtásától számított két hónapon belül biztosítani kell.
• Több lehetőség a kérelmezők számára arra, hogy más tagállamokban találkozzanak a családjukkal: megerősítést nyertek a családdal kapcsolatos felelősségi kritériumok, elsőbbséget kell biztosítani a családi ügyeknek, és új kötelezettségek vonatkoznak a családfelkutatásra. Ahhoz, hogy ezek a rendelkezések hatékonyak legyenek, a kérelmezőnek az első belépés helye szerinti tagállamban rendelkezésre álló valamennyi információt meg kell adnia.
• Jobb biztosítékok az alapvető jogok tiszteletben tartása tekintetében, mivel a tagállamok kötelesek független mechanizmust létrehozni az alapvető jogok nyomon követésére a kezdeti előszűrés és a határon folytatott menekültügyi eljárás során.

A kvalifikációs rendelet értelmében menekültnek tekintendő egy harmadik ország olyan állampolgára, aki faji, vallási, nemzeti hovatartozása, politikai meggyőződése vagy meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása miatti üldöztetéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldöztetéstől való félelmében nem kívánja igénybe venni az adott ország védelmét. A fogalommeghatározás azokra a hontalan személyekre is vonatkozik, akik a korábbi szokásos tartózkodási helyük szerinti országon kívül tartózkodva az említett okok miatt nem tudnak, vagy félelmükben nem hajlandók oda visszatérni.

Az Unió első alkalommal fog működtetni állandó, kötelező szolidaritási mechanizmust. Egyetlen nyomás alatt lévő tagállamot sem hagyunk magára. Ugyanakkor az egyes tagállamok rugalmasan járulhatnak hozzá a szolidaritási erőfeszítésekhez, és megválaszthatják az általuk nyújtott szolidaritás típusát. A rendszer hatékony szabályokat is tartalmaz majd a szabálytalan továbbutazások felderítésére és megelőzésére.

Annak eldöntése érdekében, hogy ki részesül a szolidaritás előnyeiből, a Bizottság felméri, hogy mely tagállamok vannak kitéve migrációs nyomásnak, vagy szembesülnek komoly migrációs helyzettel.

A migrációs nyomást főként az érkezők nagy száma (vagy annak kockázata) vagy olyan kérelmek határozzák meg, amelyek aránytalan kötelezettségeket eredményeznek (például azért, mert az adott tagállamnak számos kérelmet kell majd megvizsgálnia) egy jól előkészített rendszerben.

A komoly migrációs helyzet figyelembe veszi a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek jelenlegi és korábbi éves érkezésének halmozott hatását. Komoly migrációs helyzetben a meghatározó tényező nem az érkezők száma (nem feltétel a nagy számadat), hanem kumulatív hatásuk, így idővel e kumuláció miatt egy jól felkészült tagállam elérheti kapacitása korlátait. Ez történhet például azokban a tagállamokban, amelyek idővel szabálytalan továbbutazással szembesülnek.

A Bizottság minden év október 15-ig elfogadja a következőket:  a migrációs helyzetet értékelő éves jelentés; végrehajtási határozat arról, hogy egy adott tagállam a következő évben migrációs nyomásnak vagy migrációs nyomás kockázatának van-e kitéve, vagy komoly migrációs helyzettel szembesül-e, valamint tanácsi végrehajtási jogi aktusra irányuló javaslat a következő évben szükséges áthelyezések és pénzügyi szolidaritási hozzájárulások számáról. Éves jelentése elkészítésekor a Bizottságnak számos minőségi és mennyiségi mutatót kell figyelembe vennie. Ide tartoznak az alábbiak: a kutatási-mentési műveleteket követően partra szállított személyek száma; a nemzetközi védelem iránti kérelmek száma; a határon folytatott eljárás alá vont személyek száma; az átmeneti védelemben részesülő személyek száma; A minőségi mutatók közé tartoznak a migráció eszközként való felhasználásának esetei, a jogellenes továbbutazások nagyságrendje és tendenciái.

Az egyes esetekben rendelkezésre álló támogatás tekintetében:

1. A migrációs nyomásnak kitett tagállamok áthelyezések, pénzügyi hozzájárulás vagy alternatív szolidaritási intézkedések (pl. személyzeti és természetbeni támogatás) formájában kaphatnak támogatást. Szolidaritási vállalásukból teljes vagy részleges levonást is kaphatnak.

2. A komoly migrációs helyzettel szembesülő tagállamok részben vagy egészben levonást kaphatnak a vállalt szolidaritási hozzájárulásaikból.

A „komoly migrációs helyzettel” szembesülő tagállamok kérelmezhetik szolidaritási hozzájárulásuk részleges vagy teljes levonását. Az eljárás hasonló a nyomás alatt álló tagállamokéhoz.

1. Ha a Bizottság a tagállamot előzetesen komoly migrációs helyzettel szembesülő tagállamként azonosította, a tagállamnak információkat tartalmazó kérelmet kell benyújtania a Bizottsághoz.
2. Ha a tagállamot nem azonosították előre, az általa benyújtandó információknak több részletet kell tartalmazniuk (mivel a tagállamnak meg kell indokolnia, hogy miért szembesül komoly migrációs helyzettel). A Bizottság értékeli az információkat, és eldönti, hogy a tagállam szembesül-e komoly migrációs helyzettel.
3. Végső soron a Tanács engedélyezi a tagállam számára, hogy teljes vagy részleges levonást alkalmazzon azt követően, hogy a Bizottság megállapította, hogy egy adott tagállam komoly migrációs helyzettel szembesül.

A Bizottság minden évben javaslatot tesz egy „szolidaritási vállalásalapra”, amely abszolút értékben határozza meg az éves szükségleteket: az áthelyezések teljes számát és a pénzügyi hozzájárulások teljes számát.

A rendelet minimális küszöbértékeket határoz meg az áthelyezésekre és a pénzügyi hozzájárulásokra vonatkozóan, amelyeket a Bizottságnak be kell tartania az éves szükségletek kiszámításakor és a tanácsi végrehajtási jogi aktusra irányuló éves javaslatában. Ezek a minimális küszöbértékek évi 30 000 áthelyezés és 600 millió euro uniós szintű pénzügyi hozzájárulás. A Bizottság azonban magasabb számokat javasolhat. Az igények kiszámításakor a Bizottságnak figyelembe kell vennie a következő évre előre jelzett érkezéseket, többek között az előző évi igények alapján. A számítás során azt is figyelembe kell venni, hogy a vállalásalapból részesülő tagállamok nem kötelesek teljesíteni a vállalt szolidaritási hozzájárulásaikat.

Ha mindezeket a tényezőket figyelembe véve a Bizottság a rendeletben meghatározott minimális küszöbértékeknél több áthelyezési és pénzügyi hozzájárulást javasol, a Bizottságnak figyelembe kell vennie a rendeletben az áthelyezések és a pénzügyi hozzájárulások között meghatározott arányt annak érdekében, hogy valamennyi szolidaritási intézkedés egyenlő értékű legyen. Ez az arány 1 áthelyezés/20 000 euró.

A Bizottság csak kivételes körülmények között javasolhat a küszöbérték alatti számokat. A Bizottság javaslata arra is kitér, hogy az egyes országok GDP-je és népessége alapján mekkora lenne a hozzájáruló tagállamok „méltányos részesedése” a szolidaritási intézkedésekből.

Ez a javaslat alapul szolgál ahhoz, hogy a tagállamok vállalják konkrét hozzájárulásaikat. Ezek a hozzájárulások áthelyezések, pénzügyi hozzájárulás vagy természetbeni támogatás formájában valósulhatnak meg. Minden tagállam köteles hozzájárulást fizetni a méltányos részesedése alapján, ugyanakkor teljes mérlegelési jogkörrel rendelkezik a szolidaritási intézkedések három típusa vagy azok kombinációja közötti választást illetően. Ha a tagállam a természetbeni támogatás felajánlása mellett dönt, ezt a támogatást pénzben fogják kifejezni a kötelező méltányos résznek való megfelelés igazolására.

A menekültügy és a migráció kezeléséről szóló rendelet azt is lehetővé teszi, hogy a szolidaritási vállalásalap egy részét a külső tengeri határokkal rendelkező azon tagállamok számára különítsék el, amelyek a kutatási-mentési műveleteket követő partra szállítások miatt az érkezők nagy számának tulajdonítható nyomásnak vannak kitéve. Mindezen elemeknek tükröződniük kell a tanácsi végrehajtási jogi aktusra irányuló bizottsági javaslatban.

A Bizottság javaslatának elfogadásakor végső soron a Tanács határozza meg az áthelyezések és az éves pénzügyi hozzájárulások teljes számát, beleértve a szolidaritási vállalásalap azon tagállamok számára történő esetleges elkülönítését, amelyek a kutatási-mentési műveleteket követően az érkezők nagy száma miatt nyomás alatt állnak.

Az áthelyezések és a pénzügyi hozzájárulások teljes száma referenciaszámként szolgál az egyes tagállamok hozzájárulásának a méltányos részesedéssel összhangban történő kiszámításához. Mivel teljes mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a szolidaritás különböző típusai közötti választás tekintetében, egy adott évben várhatóan nem fog mindkét számadat teljesülni (azaz nem kerül sor 30 000 áthelyezésre és 600 millió euro összegű pénzügyi hozzájárulásra). Az áthelyezéseknek a rendeletben és a szolidaritási vállalásalapot létrehozó tanácsi végrehajtási jogi aktusban meghatározott teljes száma azonban jelentős jogkövetkezményekkel jár, mivel az Unió minden évben köteles eleget tenni a „személyekre vonatkozó szolidaritás” bizonyos minimumának áthelyezés vagy felelősséggel kapcsolatos kiegyensúlyozó intézkedés révén. Ez a minimum az éves szolidaritási vállalásalap létrehozásáról szóló tanácsi határozatban megjelölt áthelyezések teljes számának 60%-a vagy 30 000 áthelyezés, attól függően, hogy melyik adat a nagyobb.

A Bizottság figyelembe fogja venni az önkéntes szolidaritási mechanizmusból levont tanulságokat. E mechanizmus keretében önkéntes alapon került sor áthelyezésekre az első belépés helye szerinti országokból más tagállamokba.

Ha egy tagállamra nyomás nehezedik, e nyomás enyhítésére fontos intézkedés azon menedékjog iránti kérelmek számának csökkentése, amelyeket az érintett tagállamnak el kell bírálnia (azaz a nyomás alatt álló tagállam mentesül az adott számú menedékkérőért viselt felelősség alól). Az AMMR egy adott számú menedékkérő esetében két lehetőséget irányoz elő a nyomás alatt álló tagállam felelősségének csökkentésére:

1. A nemzetközi védelmet kérelmezők áthelyezése más tagállamokba. Ebben az esetben a nyomás alatt álló tagállam felelősségi körébe tartozó kérelmezőt átadják egy másik tagállamnak, amely ezt követően felelős lesz a menedékjog iránti kérelem elbírálásáért.
2. A nyomás alatt álló tagállamba visszaküldendő kérelmezők számának csökkentése „felelősséggel kapcsolatos kiegyensúlyozó intézkedés” alkalmazásával. Ez az intézkedés azokra a személyekre vonatkozik, akiknek a menedékjog iránti kérelmét a nyomás alatt álló tagállamnak kellett volna elbírálnia, de akik nem engedélyezett módon* egy másik tagállamba utaztak. A felelősségi szabályok értelmében ezeket a kérelmezőket vissza kell küldeni a nyomás alatt álló tagállamba. Ugyanakkor az a tagállam, ahol a kérelmező fizikailag tartózkodik, vállalja a felelősséget a menedékjog iránti kérelem elbírálásáért ahelyett, hogy visszaküldené a kérelmezőt a nyomás alatt álló tagállamba. Például: „A” országot felkérték, hogy 20 személyt helyezzen át „B” országból, de dönthet úgy, hogy átveszi a felelősséget 20 olyan személyért, akik már „A” országban tartózkodnak, de akikért főszabály szerint „B” ország a felelős, és akiket „A” ország alapesetben visszaküldhet „B” országba. Ez a szolidaritás egy formájának számít.

Mivel mindkét intézkedés célja azon kérelmezők számának csökkentése, akik menedékjog iránti kérelme a nyomás alatt álló tagállam hatáskörébe tartozik, e két intézkedést – az áthelyezést és a felelősséggel kapcsolatos kiegyensúlyozó intézkedést – „személyekre vonatkozó szolidaritásnak” nevezzük.

Noha nincs kötelező áthelyezés, bizonyos esetekben kötelezővé válhat a „felelősséggel kapcsolatos kiegyensúlyozó intézkedés”, többek között akkor, ha az áthelyezési vállalások nem elegendőek a minimális áthelyezési szükségletek fedezésére (30 000 vagy a Tanács által az éves szolidaritási vállalásalap létrehozásáról szóló határozatában azonosított áthelyezési szükségletek 60%-a, attól függően, hogy melyik számadat a nagyobb). Ily módon a nyomás alatt álló tagállamok garanciát kapnak a „személyekre vonatkozó szolidaritás” befogadására, azaz mentesülnek bizonyos számú menedékkérővel kapcsolatos felelősség alól. Mivel azonban a felelősséggel kapcsolatos kiegyensúlyozó intézkedés csak azokra a kérelmezőkre vonatkozhat, akik már a kiegyensúlyozó intézkedést alkalmazó tagállam területén tartózkodnak, ha egy tagállam területén nincsenek kiegyensúlyozó intézkedést igénylő kérelmezők, ez a tagállam nem kötelezhető arra, hogy ilyen intézkedést hajtson végre.  Ezen túlmenően egyetlen tagállam sem köteles a méltányos részesedésén túl kiegyensúlyozó intézkedést nyújtani. Az áthelyezést és a felelősséggel kapcsolatos kiegyensúlyozó intézkedést egyaránt a Bizottság szolidaritási koordinátora felügyeli.

A kérelmezőkre vonatkozó kötelezettségeket egyértelműbbé és szigorúbbá tették.

Amennyiben a kérelmező jogosulatlanul utazik el egyik tagállamból a másikba, az AMMR lehetővé teszi, hogy a személyt átadják abból a tagállamból, ahol fizikailag tartózkodik, abba a tagállamba, ahol jogszerűen tartózkodnia kell. Ez az átadás az ún. „visszavételi eljárás”.

A tagállamok közötti megkereséseken, valamint az igazolások és bizonyítékok cseréjén alapuló hosszadalmas és bonyolult eljárástól kezdve a visszavételi eljárás egyszerű értesítési eljárássá válik. Ez azt jelenti, hogy az a tagállam, ahol a személy (jogi) ok nélkül tartózkodik, egyszerűen értesítheti a felelős tagállamot, és gyorsan meghozhatja az átadási határozatot.

Nincs szó felelősségáthárításról, ha a visszavételi értesítést nem küldik meg időben (az a tagállam, amelynek területén az adott személy tartózkodik). Ez azt jelenti, hogy bejelenthetik az érintett személy jelenlétét, és ennek megfelelően bármikor megszervezhetik az átadását.

Az EU testre szabott, átfogó partnerségeket hoz létre a kulcsfontosságú partnerországokkal, amelyek az együttműködés számos területére – például a gazdaságra, a kereskedelemre, a zöld energiára és a digitális ágazatra, valamint a migrációkezelésre és a biztonságra – összpontosítanak.

Ezeket további, a migrációs kihívásoknak az útvonal egészére kiterjedő megközelítés keretében történő kezelésére irányuló cselekvési tervek egészítik ki.

Emellett folyamatban van más eszközök, például a csempészetellenes operatív partnerségek végrehajtása a kulcsfontosságú partnerországokkal (azaz a Nyugat-Balkánnal, Marokkóval és Tunéziával) az együttműködés fokozása és a migránscsempészéssel, valamint a tranzitországokból Európába irányuló irreguláris migrációval kapcsolatos kihívások kezelése érdekében. Ezeket az intézkedéseket olyan kezdeményezések és intézkedések is támogatják, amelyek mérséklik a szabálytalan kiutazásokat, mint például az Európába irányuló legális beutazási lehetőségek bővítése tehetséggondozási partnerségek létrehozásával, megerősített védelmi és menekültügyi mechanizmusok a partnerországokban, visszaküldési és reintegrációs lehetőségek biztosítása a tranzitországokból, valamint a migráció kiváltó okainak kezelése.

Az EU 2023 novemberében elindította a migránscsempészés elleni globális szövetséget, hogy megerősítse a partnerországokkal az irreguláris migráció megelőzése, kezelése, védelme és alternatívái terén folytatott együttműködést. Ez fontos lépés a migránscsempészés elleni, partnereinkkel közösen folytatott küzdelemben. A hálózat elleni küzdelemhez hálózatra van szükség. 

Emellett számos különböző projekt van folyamatban a migránscsempészés elleni küzdelem jegyében. A közös operatív partnerségi projektek összefogják a bűnüldöző és igazságügyi hatóságokat, hogy kapacitásokat fejlesszenek ki a bűnözői hálózatok elleni küzdelemhez, valamint az irreguláris migráció kockázataival kapcsolatos tájékoztatásra és figyelemfelkeltésre irányuló projekteket hozzanak létre, és tájékoztatást nyújtsanak a legális migráció kínálta alternatívákról.

A Bizottság a jogszabályi keret korszerűsítését javasolja egy olyan irányelvvel, amely minimumszabályokat állapít meg az Unió területére való jogosulatlan beutazás, az ott történő átutazás, valamint az ott-tartózkodás megakadályozása és az elősegítésük elleni fellépés érdekében. A szabályozási keret bemutatására a migránscsempészés elleni globális szövetségről szóló nemzetközi konferencián, 2023 novemberében került sor. Az irányelv öt célkitűzése a következő:

1. a szervezett bűnözői hálózatok hatékony üldözése;
2. a bűncselekmény súlyosságát tükröző harmonizált szankciók;
3. a joghatósági hatókör javítása;
4. a tagállamok erőforrásainak és kapacitásainak megerősítése;
5. az adatgyűjtés és a jelentéstétel javítása.

A migránscsempészés elleni új jogszabály részeként a migránscsempészés és az emberkereskedelem megelőzésével, felderítésével és kivizsgálásával kapcsolatos rendőrségi együttműködés fokozásáról, az Europol által az ilyen bűncselekmények megelőzéséhez és az ellenük folytatott küzdelemhez nyújtott támogatás fokozásáról és a rendelet módosításáról szóló rendeletre irányuló javaslat a következő konkrét célkitűzéseket követi:

1. az ügynökségek közötti együttműködés megerősítése a migránscsempészés és az emberkereskedelem terén;
2. a migránscsempészés és az emberkereskedelem elleni küzdelem irányításának és koordinációjának uniós szintű megerősítése;
3. a migránscsempészéssel és az emberkereskedelemmel kapcsolatos információk megosztásának javítása;
4. a migránscsempészés és az emberkereskedelem megelőzésére és leküzdésére szolgáló tagállami erőforrások megerősítése;
5. az Europol által a migránscsempészés és az emberkereskedelem megelőzéséhez és az ellene folytatott küzdelemhez nyújtott támogatás megerősítése operatív munkacsoportok és az Europol operatív támogatás céljából történő bevetései révén.

E célkitűzések teljesítése érdekében a Bizottság azt is javasolta, hogy növeljék az Europol pénzügyi és emberi erőforrásait az operatív igények kielégítése és az azonosított hiányosságok kezelése érdekében.

A migráció globális valóság, és szerves része annak, hogy az EU világszerte elmélyítse kapcsolatait a partnereivel. A Bizottság következetesen működik együtt nemzetközi partnerekkel az „Európa együtt” megközelítés keretében a migráció kiváltó okainak kezelése, a migránscsempészés elleni küzdelem és a legális beutazási lehetőségek előmozdítása érdekében.

A legális migráció kifejlesztésének együtt kell járnia a visszafogadás terén folytatott megerősített együttműködéssel. A működő menekültügyi és migrációs rendszer részeként vissza kell küldeni azokat a személyeket, akik nem jogosultak az európai tartózkodásra. A visszaküldéssel foglalkozó uniós koordinátor a visszaküldéssel foglalkozó magas szintű hálózat keretében szorosan együttműködik a tagállamokkal.

Átfogó partnerségeken alapuló, új paradigma kidolgozása van folyamatban az EU-ba vezető útvonalakon elhelyezkedő származási és tranzitországokkal együttműködésben, idetartoznak a Tunéziával, Mauritániával és Egyiptommal folytatott közelmúltbeli kezdeményezések. Ezen új megközelítés alapján a migráció beágyazódik a partnereinkkel folytatott szoros együttműködésbe, olyan más kulcsfontosságú területekkel együttesen mint például a gazdaság és a kereskedelem, a zöld energiába való beruházások, a biztonságpolitika és a személyközi kapcsolatok. Az EU és tagállamai adományoznak a világon a legtöbbet a menekülteknek, és nyújtják a legtöbb fejlesztési támogatást. Az átfogó partnerségeket az „útvonal egészére kiterjedő megközelítés” egészíti ki, amely az irreguláris migráció kiváltó okainak kezelésétől kezdve a migráció, a határigazgatás és a határok egyéb vonatkozásaival kapcsolatos együttműködésig (cselekvési tervek a Földközi-tenger középső térségére, a Nyugat-Balkánra, a Földközi-tenger nyugati térségére és az Atlanti-óceán térségére, a kelet-mediterrán útvonalakra) minden szempontot lefed.